Eleinte szkeptikus voltam, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen hozzászokunk a gluténmentes élethez. A vőlegényemnél 2 éve merült fel a gluténérzékenység gyanúja, hasfájás, fejfájás, étvágytalanság tünetei mellett. Laktózérzékenysége már évek óta fennállt, azt már könnyedén tudtuk kezelni. Hosszas kísérletezés után - mert sajnos máshogy nem nagyon lehetett rájönni, hogy mi lesz jó számára - megtaláltuk a Schär termékcsaládot. 

Igazzá vált a mondás, hogy egy kísérlet nem kísérlet, sajnálatos módon ezekkel a termékekkel nehezebb bánni, mint hittem. A kenyerek íze eleinte furcsa volt, a liszt ragadós és szinte semmilyen étel nem sikerült, amit előtte könnyűszerrel elkészítettem. Nem adtam fel, tudtam, hogy ez is csak gyakorlás és türelem kérdése. Azóta az ízeket megszoktuk, szinte már nem is érzünk különbséget, a lisztből Anyukám olyan mákos nudlit készített sajátkezűleg, amiről nem lehetett megmondani, hogy gluténmentes. 

Mivel jelenleg még ketten élünk egy háztartásban, úgy gondoltam dupla annyi idő és energia lenne, ha magamnak külön készíteném nem mentes termékekből az ételt, így szinte én is mindenből a glutén- és laktózmentesen eszem. Így tudom Őt támogatni, próbáltam a különféle ételekkel jó kedvre deríteni, hogy nem dől össze a világ attól, ha valaki ételérzékeny lesz. Sőt valaki önszántából választja ezt az életformát. 

A lényeg, hogy legyünk kitartóak, ne féljünk a kihívásoktól, ha valami pedig nem sikerül, jegyezzük fel hol rontottuk el, így legközelebb már tudni fogjuk. A mottó lebegjen a szemünk előtt: egy kísérlet, nem kísérlet. ♥